„Legkülömb ember, aki bátor, S csak egy külömb van, aki: bátrabb.”

Szeretett férj, apa, nagyapa, após, váci lokálpatrióta polgár, konzervatív magyar hazafi, bátor harcos, megalkuvást nem tűrő férfi, keresztény ember…

Gyászjelentésén ezt olvassuk: „Legkülömb ember, aki bátor, S csak egy külömb van, aki: bátrabb.”

MOYS CSABA

1937. március 5-én született Vácon. Édesapja gépészmérnök, édesanyja óvónő volt. Általános és középiskoláit is szülővárosában végezte. Mielőtt államosították, a váci Piarista Gimnáziumba egy évet járt, ez az esztendő meghatározta egész életét. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett okleveles gépészmérnök diplomát. Aztán következtek a munkás évtizedek: dolgozott a váci kötöttárugyárban, a váci Taurus Gumiipari Vállalatnál és a budapesti Gumiipari Kutatóintézetben, majd 4 éven át Vác város alpolgármestere volt.

ISTEN, HAZA, CSALÁD

Ennek a három alapvető értéknek szentelte egész életét.

ISTEN

Mélyen vallásos ember volt. Családjától, szüleitől is ezt hozta magával és gyermekeit, unokáit is keresztény szellemben nevelte. Gyakorló római katolikus volt, Vácott keresztelték, itt volt elsőáldozó és itt is bérmálkozott. Egyetlen vasárnapi szentmisét sem hagyott ki, még a legvadabb Rákosi korszakban sem. Mindszenty József hercegprímás volt az egyik példaképe, gyermekkorában személyesen is részt vett az egyik szentmiséjén, majd a Szabad Európa Rádióban felolvasott emlékiratait rögzítette, leírta és titokban írógéppel sokszorosította. Már alpolgármesterként aktív kezdeményezője volt Vácon az egyházi ingatlanok visszaadásának. Sikeresen kezdeményezte a Váci Piarista Gimnázium újraindítását. A Váci Alsóvárosi Egyházközség civil elnöke is volt.

HAZA

A hazaszeretetet is már az anyatejjel szívta magába és ebben a szellemben nevelte családját is. Soha nem rejtette véka alá, hogy gyűlölte a kommunizmust. Amiben 8 éves korától 52 éves koráig élni kényszerült. De ő abból a 8 évből táplálkozott, ami a Horthy rendszerből jutott neki: Karády Katalin filmeket nézett, Herczeg Ferencet, Nyirő Józsefet, Wass Albertet olvasott… Büszke volt rá, hogy nem volt se a KISZ, se az MSZMP tagja. Keresztény, nemzeti konzervatív gondolkodását mindig nyilvánosan felvállalta. Ezekért a munkahelyén soha nem tudott egy bérszint fölé emelkedni, de nem bánta. Ahogy később emlegette: „mások elitták vagy elkártyázták a pénzüket, én elpolitizáltam.”

Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban 19 évesen, mint miskolci egyetemista, telefonközpontosként vett részt. Később rendszerellenes szamizdat kiadványokat terjesztett és számos kalandos, kockázatos antikommunista akcióban vett részt. Aztán ahogy az 1980-as évek vége felé látta, hogy repedezik a kommunizmus, azonnal a folyamatok élére állt Vácon és Pest megyében. A váci gumigyárban 1988-ban megalapította a Munkástanácsot, amelynek elnöke lett. 1988-ban belépett az MDF-be és társaival megalapította a váci szervezetét. Sőt, még az akkor antikommunistának hitt SZDSZ váci szervezetének is alapítója volt. Szervezőként részt vett Nagy Imre újratemetésén. 1988 őszétől alapító-főszerkesztője volt a Váci Demokrata c. ellenzéki újságnak. 1989-ben megalapította a Váci Ellenzéki Kört, melynek vezetőjeként aktív előmozdítója volt az általa „rendszerváltási kísérletnek” nevezett folyamatnak. Neki köszönhető, hogy Vác városa újra felvette a Szűz Máriás címert, amelyet hosszas küzdelmek és aláírásgyűjtés segítségével ért el. 1989-ben bajtársaival újjáalapította a keresztény szellemisége miatt 1947-ben feloszlatott Váci Reménység Egyesületet, amelynek alelnöke, elnöke volt, majd tiszteletbeli elnöke lett. A „Remény” haláláig szívügye volt. 1990-ben adományokat vitt a romániai forradalom támogatására Marosvásárhelyre. 1992-ben Rusvay Tibor barátjával megalapította a Bolsevizmus Elleni Magyar Egyesületet. Egyik kezdeményezője volt Horthy Miklós újratemetésének. 

1990-1994 között Vác város alpolgármestere volt.

Vácott járva-kelve lépten-nyomon az emlékeibe botlunk: A II. Világháborús Alapítvány alapító elnökeként sikerrel kezdeményezte a váci II. világháborús emlékmű felállítását, majd az I. világháborús emlékmű újraállítását és a dunaparti országzászló újraavatását, amelyhez személyesen gyűjtötte össze a történelmi Magyarország 72 vármegyéjének a földjeit. A Váci Kálvária Alapítvány titkáraként sikerrel hozatta helyre a váci kálváriát. Kezdeményezője volt Hóman Bálint váci rabtemetőből való exhumálásának, újratemetésének. Indítványára Hóman Bálint Vác város posztumusz díszpolgára lett. A Két Kerékkel Kevesebb Egyesület elnökeként és a Dunakanyar Intézőbizottság Duna-balparti Területi Bizottság elnökeként sikerrel vezényelte le a Budapest-Szob Duna-balparti regionális kerékpárút megvalósítását és más dunakanyari idegenforgalmi fejlesztéseket.

Vérbeli lokálpatrióta volt. Nagyon szerette szülővárosát, számtalan civil szervezetben vállalt önkéntes munkát. Többek között aktív tagja volt a Magyar Agrártudományi Egyesületnek, a Piarista Diákszövetségnek, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének és a Váci Városvédők és Városszépítők Egyesületének. Elnöke volt a Brusznyai Árpád Alapítvány váci tagozatának, a Váci Reménység Egyesületnek, a Váci Nemzeti Körnek és a Nemzeti Fórum Egyesület váci szervezetének. Rendszeres szerzője volt a Váci polgár c. újságnak is.

CSALÁD

Rendkívül családcentrikus volt. Szenvedélyesen szerette feleségét, gyermekeit, unokáit, rokonait. Nyugdíjas korában besegített gyermekei családjainak is, vigyázott az unokákra, gondoskodása példamutató volt. Minden apró részletre figyelt, mindent és mindenkit számon tartott, a születés-és névnapoktól az iskolai dolgozatokig vagy munkahelyi problémákig. A megbízhatóság sziklaszilárd szimbóluma volt: ha valamit megígért, azt tűzön-vízen keresztülvitte. Vele csak egyszer kellett megbeszélni mindent.

SZEMÉLYISÉGE

A tettek embere volt, nem a szavaké, kiüresített frázisoké. Sallangmentes egyéniség volt. Mérnök emberként egyszerűen, egyértelműen, tömören és tisztán fogalmazott. De minden szavának súlya volt. És ez a súly, néha lecsapott. Erős igazságérzete néhol indulatot váltott ki belőle, de ez az indulat, még ha éles szavakat is ejtett, mindig hamar elillant és aki igazán ismerte, tudta, hogy bármilyen megalkuvás mentes is volt, ha a város és a nemzet ügyéről volt, szó, de soha senkinek nem tudott volna ártani. Ő a harcos kereszténységet képviselte, a megbocsátó Krisztus mellett benne volt az Krisztus kép is, aki ostorral verte ki a kufárokat a templomból.

Semmit nem önmagáért tett. Mindent valakiért vagy valamiért, valamilyen ügyért. Még a bort is azért itta, hogy „pusztuljon a vörös”. De így élvezte az életet. Mert ahogy Hamvas Béla is írta: „Önmagunkat csak önmagunk szüntelen feláldozása árán tarthatjuk fenn.”

Szeretett utazni, főleg a történelmi hazát járni, túrázni. A Naszály és a Börzsöny mellett Felvidék, Erdély és azon belül Székelyföld a szíve csücske volt, de nagyon szerette a Tátrát és Zakopanét is. Ha ő nincs, akkor nincs a Hazajáró sem… Aktívan sportolt. Minden egyes reggel leúszott 2 km-t. Utána kerékpárral ment munkába. Nézni is nagyon szerette a sportot, főleg a focit. Kijárt a válogatott meccsekre, az Aranycsapatot kívülről fújta és a 7:1-es Anglia elleni diadalán is ott volt. És persze a szíve zöld-fehér volt. A Ferencváros volt a mindene, sok meccset szurkolt végig a lelátón, főleg, amikor még Albert és Nyilasi rúgták a bőrt az Üllői úton, az „erkölcs, erő, egyetértés” jegyében. Sokszor mondogatta is: „Három dolog zöld a világon: a Fradi, az FTC és a Ferencváros.”

Hosszasan írhatnánk még életéről, személyiségéről, mert ahogy Varga László atya a temetésén is elmondta, a fenti gondolatok csak töredékek életéből. Egész életútja példaértékű és egy markáns üzenet az utókornak:

Soha többé kommunizmust!

Ne alkudjatok meg!

Ne féljetek!

Maradjatok magyarnak!

Maradjatok kereszténynek!

Őrizzétek az örök értékeket!

Emlékezzetek őseitekre!

Gondoskodjatok utódaitokról!

Szeressétek ISTENT, a HAZÁT és a CSALÁDOT!

Díjai, elismerései:

Pro Diocesi Vaciensi-díj – a váci megyéspüspöktől

Pest Megyéért Emlékérem – Pest megye önkormányzatától

Aranykoszorús jelvény díj – Piarista Diákszövetségtől

Közép-Dunavidékért díj – Dunakanyar Intézőbizottságtól

Kálvária Emlékérem – Kálvária Alapítványtól

Antibolsevista Emlékdíj – A Nemzeti Antibolsevista Blokktól (NSZK)

Pro Urbe díj – Vác Város Önkormányzatától

Magyar Arany Érdemkereszt – 2021 – a magyar államtól

FELHÍVÁS

Kérjük azokat a váci polgárokat, akiknek van egy (vagy akár több) emlékezetes történetük Moys Csabával kapcsolatban, küldjék el a nagyselmeczi@gmail.com email címre. A terv szerint a Moys Csaba Emlékkönyvben kívánjuk azokat közre adni.